Number 2.
2013. szeptember 24., kedd ~ 0 Comentarios
Eltelt a hétvége, amit péntektől hétfő délutánig a barátommal töltöttem. Olyan jó volt.
Péntek reggel leutaztam a kilences busszal, de ott valamiért egy vénpapika kinézett magának és nem akart leszállni rólam, folyton kérdéseket tett fel és beszélt nekem, még akkor is, amikor látta, hogy zenét hallgatok! Nevetséges. Alig vártam hogy leszálljak végre Bánrévén. Amikor megérkeztem rögtön kedvesen fogadtak és egy hatalmas listával, amit meg kellett kettőnknek csinálnunk Bencével. Ilyen kisebb-nagyobb takarítás volt. Azért csak nekem, meg Bencének jutott ez a feladat, mert a szülei egész nap a papájával voltak, mert szegényke beteg és kórházba kellett vinni, vagyis ilyen intézet szerűségbe.
Fárasztó is volt a nap, és délutánra már kicsit fáradt és hisztis is voltam. Fel is kaptam a vizet egy kis dolgon, de meg beszéltük. Kicsit olyan haszontalannak éreztem magam, miután a mamája (aki akkor ott lakott még Bencééknél), hogy ő még is milyen jól járt velem. És ezt már olyan sokszor megkaptam, még a saját családomtól is, és kicsit kijött rajtam a fáradtságtól. Amúgy annyira nem volt vészes és nem is lettem volna hisztis ha előző éjszaka nem csak 5 órát alszok mivel a "frissen" lőtt fülem begyulladt és nem tudtam miatta aludni, aztán hajnali fél hatkor arra keltem hogy fáj a fejem így megint elszenvedtem valameddig és fél nyolctól már fent is voltam. Na mindegy.
Estére minden oké volt, meg lettünk dicsérve.
Másnap Anitával és a barátjával Dáviddal elmentünk a miskolci vadasparkba. Rég voltam már ilyen helyen és tök jól éreztem magam. Jó volt ez a kis program. Ebédre meg rendeltünk egy nagy családi 50 centis pizzát, nyami~. Ebéd közbe fel jött a házasság téma, mivel Anita meg Dávid már ezt tervezgetik. Aztán most egy olyasmi érvet hallottam Bencétől, amiért még nem akarja, amit eddig még nem.
Nem akarjuk elkapkodni, bár ha megtehetnénk már most rögtön egybekelnénk. haha. Csak hát még két 19-20 éves gyerek, anyagikereset meg semmilyen végzettséggel nem igazán teheti meg az ilyesmiket. Legalább is eddig erről tudtam, aztán akkro felhozta, hogy még előttünk vannak az egyetemi évek, és ki tudja azokat hogyan kezelnénk. Kicsit rosszul esett, mivel először hallottam róla, azt hittem nem bízik bennem, meg magunkban. De végül azt is meg tudtuk beszélni.
Annyira örülök, mert nekem feltűnt, hogy mostanság mindent meg tudunk olyan nyugodtan beszélni, kiabálások, meg megsértődések meg hasonlók nélkül. Most is ezek félreértések voltak, amiket már tök nyugodtan kezelek, mivel eddig én voltam a kitörős fajta.
Vasárnap köszöntöttük a kishúgát, Emmát. 3 éves lett. Tök aranyos. Lejöttek a nagyszülők és ott voltak, mint egy aranyos család. Kicsit olyan kívülállónak éreztem magam, hiszen én még nem tartozok oda. De ezt is megbeszéltük és nem volt belőle semmi gond.
Este versenyautós játékkal játszottunk az xboxon és nagy vicces volt. Rájöttem, hogy tök jó együtt játszani és szeretnék mással is vele játszani, mert hát neki ez fontos, mivel ő azért szeret gépezni így talán enyhülnének erről a viták, ha néha velem is tudna játszani. Na majd igyekszem.

Címkék: , , ,


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

← Back to the blog?