2013. október 4., péntek ~ 0 Comentarios
El vagyok fáradva. Nem fizikailag, hanem inkább pszichésen. Ez a hét főleg az utóbbi pár nap leszívott teljesen. Már az is elég fárasztó volt (nem negatív értelemben, mert szívesen segítek ha tudok), hogy folyamatosan hozzám jöttek panaszkodni szerelmi tanácsaikkal. Elég sok nevetséges dolgot olvastam. Mert bizonyos helyzetekre nincs jobb szó. Ja meg a hiszti, meg a gyengeség és az önsajnálat. Igazából kicsit unalmassá vált egy idő után, de nem baj, mert én egy vasidegzetű, kedves ember vagyok, aki a végén úgy is szar lesz ha véleménye van, de nem gáz.
Aztán a folyamatos félelem, meg gyomor görcs a hasamba, hogy mikor jön el az a pillanat, mikor párom édesanyja kijelenti, hogy NEM! Egy jó darabig ne is lássuk egymást. A folyamatos félelem, hogy mikor fog a párom a idegösszeomlás szélére kerülni. Mert, ahogy mostanság folyamatosan hallom őt telefonon keresztül, vagy amikor itt van és ez a téma kerül szóba, mindig csak a kétségbeesést, a szomorúságot, a tehetetlenséget hallani a hangjában, és egyszerűen szörnyű érzés, főleg hogy én magam is tehetetlen vagyok, mert nem tudok semmi mást csinálni, csak hétvégente ott lenni vele és megölelni. Elég szar érzés. Nagyon az.


Címkék: , , , , ,


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

← Back to the blog?