Number 7.
2013. október 10., csütörtök ~ 0 Comentarios

Már elég régóta nem írtam, pontosabban már múlt hét óta, szóval ideje pótolni.
Múlthét pénteken vagyis október negyedikén, végre nagy nehezen rávettem magam, hogy kitakarítsam a fürdőt. VICTORY! Nagyon hamar végeztem, lehet azért volt mert közbe zenét hallgattam és koncerteset játszottam. hahaha. Előtte hívott Cicó, és tök kiakadt szegény, és utána csak azon tudtam kattogni, hogy menjek már le hozzá, legyen négy óra meg ilyenek. De hogy elüssem az időt, végre megnéztem a vámpír naplók új évadjának az első részét. Az Originals-ból nem tudtam rávenni magam, még mai napig hogy megnézzem az első részt. Mondjuk eléggé lehangoló, hogy nem lesz több Klaroline, mivel szétválasztották őket. T.T Pedig már Tyler is otthagyta szegény lány.
A négyes buszhoz elindultam, megint úgy értem a buszmegállóba, hogy még a 15:48-sal is el tudtam volna menni, de azon akkora nyomor volt, és az volt az elképzelésem hogy a 16:07-es salgótarjáni buszon alig lesznek. Rá is vettem két ismerősömet, hogy jöjjenek ők is azzal mivel jobban járnak. Annyira nem vállt be a dolog, de egy fokkal jobban utaztunk még így is, mint hogy ha felszállunk az ózdira.
A hétvége Bencééknél nagyjából átlagosan telt. Takarítással, gyerekfigyeléssel, meg esténként kis szórakozással. Péntek este úgy volt átmegyünk Imiékhez, de mire odaértünk Imi már lécelt le Laurához, szóval ennyi volt a közös programból.
Szombat eltelt úgy ahogy, kicsit viccesebben. Délelőtt leléptek Bence szülei és Regina, így Emmára kellett vigyáznunk. Először annyi feladatot kaptam, hogy pucoljak krumplit, mivel azt Cicó nem tud, mivel allergiás a krumplira. Aztán kiderült, hogy Erikáék nem érnek haza időben, így csináljon Bence ebédre sztrapacskát. Eléggé vicces volt. Nagyon nevettem magunkon. Szegény, olyan kétségbeesett volt. Meg kicsit olyan szülői. Úgy féltett egy kisebb krumplipucolástól, pedig csak egy kicsit vágtam meg az ujjam, és csak egy kicsit vérzett. De nem baj attól lereszeltem végül a krumplit meg megpucoltam. A többit Bence csinálta. Összességében nem volt rossz a sztrapacska, csak kicsit trutyis volt. Furi volt az átlaga, de fogjuk rá ehető volt.
Másnap búcsú volt Bánrévén. Délelőtt takarítás volt Bencééknél [megint...] aztán délután átnéztek Imiék. Kinéztünk a búcsúba, ahol Cicó lőtt nekem egy karkötőt, ami amúgy egész jól nézne ki ha nem lenne rajta egy keresztre feszített Jézus. Bár nem egészen ilyesmire terveztem el a búcsút, kicsit filmbelibbe meg romantikusabbra, de nem baj. Imiéknek félig összejött, mivel ő dobott Laurának plüssmackót. De nem baj, mert attól függetlenül büszke voltam cicóra, mivel szerintem tök nehéz lehet bármit is lelőni, azért neki még is csak sikerült. Utána beültünk egy kocsmába, ahol a fiúk ittak. Én nem igazán ittam meg ettem semmit, mivel nagyon fájt a fejem. Aztán átmentünk estefele egy másik kocsmába, ahol dartzoztak a fiúk. Nekem meg még mindig fájt a fejem, és már menni akartam volna. Imi szerzett nekem egy fejfájás-csillapítót. Szerintem csak azért, hogy Bence még maradjon és játszanak, de szerinte meg nem azért. Na mindegy. Egy idő után hatott és én is játszottam egy meccset. Annyira nem ment jól, pedig egész ügyes vagyok dartz-ban, de mindegy, majd legközelebb.
Hétfőn Erika műszaki vizsgára vitte volna a kocsit, de nem tudott kinyomtatni egy papírt, amit elvileg Attilának meg kellett volna tennie a hétvégén, és így utolsó percre maradt, és eléggé kiakadt.  Mondjuk azért azt megértettem, és végül átrakatta a vizsgálatot máskorra. Bence délután hazajött velem, mert úgy volt amúgy hogy marad, de igazából láttam rajta hogy nem igazán akarna otthon maradni, max a kedd miatt a kicsi magánya miatt [elutaztak a szülei Debrecenbe], de mondtam neki hogy jöjjön le és biztosítom neki a kis kockamagányát is, mivel nekem tanulni kell majd. Mondjuk majdnem nem lett belőle semmi, mivel majdnem Bencének kellett volna menni a papájához Miskolcra, de  végül nem kellett. Így lazíthatott egy kicsit, meg mivel megígértem neki, hogy kikockulhassa magát, ezért nem is szóltam semmit se azért, hogy már jóval hamarabb befejeztem a tanulást.Aztán kaptam tőle csokit, és tök ari volt. Mondjuk nem ezt akartam volna elérni a pici "hisztimmel", mert csokit akartam volna, de mindegy. Örültem neki, aranyos volt. Azután lementünk mami elé a vonatállomásra, mivel akkor jött haza. Délután még egy kicsit együtt voltunk mamánál fent aztán hazaindult.
Szerda délelőtt mamánál voltam. Segítettem neki a vásárlásba, és végül én mentem a húgomért az oviba. Délután beszéltem telefonon Bencével, és mondta hogy nem jön össze a péntek, mivel [megint] nagy takarítás van. Én felfogom hogy nagy a lakás bár én nem hiszem hogy ennyit kell azt takarítani, de ők tudják. Emiatt a péntek se jön össze, pedig felhozódott, hogy lejön pénteken, mivel hétvégén búcsú és kint leszünk, együtt vagyunk a haverokkal meg ilyenek. Igazából nem tudom mi lesz ebből az egészből, mert ahogy mostanság beszélünk, nagyon még neki se kezdtek a takarításnak, mivel Bence is intézi az új szakmája tanulását. Ami miatt valamiért tök rossz érzésem van, meg félelem van benne, hogy nem fogom bírni ezt az alig látjuk egymást dolgot. Aztán aggódok miatta a továbbtanulás miatt is, meg az otthoni dolgai miatt. Nem tudom mi lesz de félek, és rossz érzésem van. Bár erről az egész mostani helyzetről egyetlen kép jut eszembe, és ez tartja bennem a lelket, meg azt hogy nagyon nagyon nagyon szeretem.

Címkék: , , , ,


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

← Back to the blog?