Number 12.
2013. december 15., vasárnap ~ 0 Comentarios
Tudom, hogy rég jártam erre, de valahogy nem tudtam írni. Este jutott eszembe mindig az amit le akartam volna írni, aztán másnap már nem pötyögtem be ide. De lehet most már megint gyakrabban fogok jelentkezni, de most szólok előre, eléggé depressziós, nem túl vidám blog lesz ez, mint amilyen céllal indítottam egykor. De muszáj valakinek kipanaszkodnom magam, mivel már ha másnak el is mondom, úgy is csak ugyanazt a választ fogom kapni. Így inkább kiírom magamból, másnap nem panaszkodom, és nem kapom meg ugyanazt a választ sokadjára. Ez nem rossz, meg ezt most nem negatívumként mondok, de ha én lennék egy ilyesmi helyzetben külső tényező, akkor nem biztos, hogy én is képes lennék bármilyen más válaszra.
Október óta a kapcsolatunk Bencével, eléggé egyhangú. Esténként feljön mikor este végez suliban, majd másnap reggel innen megy. Együtt töltünk körülbelül három órát, filmet nézünk, ha a húgom nagyon hisztis játszunk vele, lefekszünk és ha nem vagyunk túl fáradt, szeretkezünk. És ennyi. Ebből áll. A másfél éves évfordulónkon lett volna egy kis esélyünk de pont akkor lettünk mindketten betegek, így nem igazán tudtuk kiélvezni a másik társaságát. Október elején még elmentünk Anitáékkal egyszer a vadasparkba, bár talán akkor még nem kezdte el Bence ezt a logisztikai. Ennyi. Most pénteken voltunk egy koncerten de akkor is este találkoztunk, meg délelőtt egy kicsit, mert megkértem hogy szálljon le a buszról és menjen tovább a délivel, aztán végül bementem vele.
Ez az egész mind azért van, mert egy olyan helyzetbe kerültünk, amiből igazából már csak megszökni lehet, de arra alkalmunk csak jövő szeptemberre lesz alkalmunk, kivéve ha Bence megunja és azt mondja szarik bele és hamarabb eljön otthonról. Ugyanis az édesanyja, hát hogy is mondjam kezdi elveszíteni a józan eszét. Akkor engedi maximum Bencét el ha valami rendkívüli esemény van, mint például egy szalagavató, de amint én kérek valamit akkor ő már nemet mond és jön, a törődhetnél jobban a családdal szöveggel. Vagy ha nem tetszik akkor lehet pakolni. Ilyen helyzetbe mit csinálhatna szegény pára, és én ilyen helyzetbe hiába panaszkodom, hogy szeretnék már egyszer normális időt együtt tölteni a barátommal nem érdekli, és akkor ilyen körülmények között bírjam ki, és tartsak ki. Igyekszem mert nagyon szeretem Bencét, és bár nem lenne egyszerűen szívem ott hagyni, esetleg akkor ha azt látnám ezzel javulna az otthoni helyzete, bár szerinte nem lenne így, mivel a családja már rég veszett ügy, és én vagyok már, még ha kis időre is az egyetlen boldogsága. Ez igaz, és örülök hogy így van, de egyszerűen néha nagyon félek attól ,meddig bírom így. Minden héten több napon át sírva elaludni és csak imádkozni, hogy tartsak ki, hogy legyen jobb. Ebből áll az egész. Fogyok folyamatosan, lassan azon vagyok hogy már rendes dohányos leszek, és mindezek mellett a tanulásra se bírok koncentrálni, pedig az a kulcsa a jövőmnek, meg ahhoz hogy elszökjünk ebből a helyzetből. Az én szüleim rendesek, még ha van néhány hülye pillanatuk de szeretem őket és ők nem csinálnának ilyet és egyszerűen már megvetik Bence szüleit. Még is mit csinálhatna ilyen helyzetbe az ember, de tényleg. Bár egy biztos, ha ezt túléli a kapcsolatunk akkor már mindent túl fog a későbbiekben.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

← Back to the blog?