Number 16.
2014. január 24., péntek ~ 0 Comentarios
Manapság egyre többet találkozom, egy bizonyos problémával, amiről most írnék pár sort. Oké, most mindenki azt hiszi, okoskodni fogok, és elmondom a véleményem, de nem teljesen. És azért merem kijelenti azt, hogy ez a dolog BAROMSÁG, mert nem a véleményem alapján mondom ezt, hanem tapasztalatból. Huhú~ És akkor most mindenki azt hiszi, én vagyok az okoskodó 20 éves lány, aki már annyi mindent tud, DE NEM. Nem tudok mindent, sőt keveset tudok, de ezt a dolgot pont megtapasztaltam és ezáltal nem csak üres szavakat dobálok össze-vissza a levegőbe.
Szóval a dolog, amire ki merem jelenteni csupa nagy betűkkel, hogy BAROMSÁG, az a fajta hozzáállás, amikor kijelenti egy pár mindkettő, vagy legalább egyik tagja, hogy: "Én nem változok meg senki kedvéért, szeressen olyannak amilyen vagyok!" - Hülyeség.
Azért dobálóznak szerintem egész sokan ezzel a mondattal, mert azt hiszik, ha kijelentik, hogy változás, akkor minden egyes mozzanatunkat és hozzáállásunkat, viselkedésformánkat, meg kell változtatni, pedig ez nem igaz.  Azokat a dolgokat kellene eldobni, vagy nem is eldobni, csak elrejteni, legalább is akkor amikor a partnerünkkel vagyunk együtt - és természetesen csak azokat a dolgokat, amik tudjuk, hogy csak konfliktust okoznak. Elég nehéz eleinte, de szerintem nem lehetetlen, képes lehet rá az ember, ha tényleg szereti a másik felet.
Vannak, akik rájönnek arra, hogy ez tényleg nem járja, hogy így nem lesznek boldogak, meg is próbálnak változtatni, de nem sikerül először, másodszor és feladják, pedig nem kéne. Mert azzal, hogy 1) makacskodnak tovább ezzel a kijelentéssel; 2) feladják és azt mondják elég, jogosan kérdezhetjük meg tőlük, hogy szeretitek egymást igazán?
Egyszerű példát mondok az életemből.
Bencével folyamatosan azzal a problémával küzdöttünk eleinte, hogy figyelmetlen, kicsit önző, eleinte nehezen szokta meg, hogy partnere van és nem csak már ő, és a dolgai léteznek. Ez nem azt jelentette, hogy levegőnek se nézett, csak még meg voltak a maga kis dolgai, számítógép, meg haverok elsőbbsége, és rólam könnyen megfeledkezett, ha feljöttek ezek a dolgok. Ezen azóta nagyon sokat változott. De nem egy oldala van, ugye az éremnek. Velem sokkal több gond volt/van. Nagyon könnyen kiborultam, hisztiztem kis dolgokon is, nagy figyelmet vártam el, és leragadtam egy szakaszban és nem láttam, hogy azóta a dolgok változtak.
Volt egy kép a fejemben egy ideális férfiról, aki nem létezik, de még is egy nem létező szintet vártam el Bencétől, és emiatt fel se tűnt mennyi mindenben igyekezett, és figyelmesebb lett.
Csúnya veszekedéseink voltak, nagyon csúnyák, de megbeszéltük, megváltoztunk valamennyire és mégis magunk maradtunk. Már ő is figyelmesebb [persze azért a számítógépet nem olyan könnyű eldobni, de nagyjából mással már nem szokott lenni probléma]. Rám még jellemző, hogy ha nagy érzelmi hatás ér, még ha nem is Bence által, akármi, akkor az befolyásolja az egész napomat és kedvemet [de hát nőből, vagyok istenem, nem vagyok tökéletes, hahaha.] így ilyenkor előtör 1-1 hiszti és hasonlók, de már türelmesebb vagyok, és nyugodtabb, szóval ha fel is kapom valamin a vizet, akkor próbálom nyugodtan megbeszélni és nem rögtön neki esni.
Változtunk és mégse. Ezek a változások tulajdonképpen nekünk is jót tettek, és ezáltal most boldogak vagyunk, annyira, hogy nem is mi magunk vagyunk, boldogtalanságunk kulcsa, hanem néha egyéb külső tényezők, bár eddig annyira sok ilyesmi nem történt.

Címkék: , , , ,


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

← Back to the blog?