2014. március 26., szerda ~ 0 Comentarios
Sziasztok kedves Olvasók! Most, hogy minden nyugis, beszéljünkAz An cafe koncert február 27-én volt, ez a koncertjegyet kaptam anyuéktól karácsonyra. Bár a napom elég nehezen indult, mivel a barcikai vonat késve ért be így lekértem a pestit, de végül kisebb csúszással, de felértem a fővárosba. Ott találkoztam Lillussal, majd Unokával. Bár sok időt nem tudtam együtt tölteni egyikőjükkel sem, sajnos. Mivel erre a koncertre egy ismerősöm jött el végül, így egyedül mentme ki, és mivel nem volt kihez kimennem, odaértem kapunyitás előtt egy órával. [Igazából félórával, csak csúszott a dolog és így egy órával.] Ott megismert egy gyerek plörkről, aki nem is volt sose az ismerősöm, de elvileg Kazun keresztül ismert és nem igazán tudtam levakarni magamról, és nagyon bosszantó volt. Én ott elástam az egész koncertet, és azt hittem szörnyű lesz, mert ez a gyerek nem akar majd lekopni rólam, de végül megismertem egy lányt [aki úgy nézett ki, mint Sakume], és vele előre kerültem. Először középen voltam kb. olyan harmadik sor körül, de hívott a természet és mivel nem igazán ismertem őket, így nem volt pofám oda visszamászni hozzájuk, így a ruhatárban lepacsizott győriekkel buliztam. Nagyon aranyosak voltak. Így hát olyan 8-9. sor környékén álltam majdnem utolsó sorban, mivel nem voltunk valami sokan jobb szélen, Takuyával szemben. A koncert nyolc órakor kezdődött és annyira szép volt mindenki. Igazából az utóbbi időben nem hallgattam se őket, se egyéb oshera kei bandákat, de úgy voltam vele, hogy ők voltak az első igazi japán banda akikért oda és vissza voltam és, így mindenképp látni szerettem volna, és nem is bántam meg. Annyira aranyos volt az egész, mert hát nem is játszanak olyan zúzós zenét, de tényleg aranyos volt. Mikunak nagyon szép a hangja élőben, és mindenki annyira barátságos és kedves volt, Yuki meg egy bolond. Nagyon vicces volt, ahogy ő ott eltáncikált, még azt is el tudom képzelni hogy nagyon nem is játszott a szintetizátoron, inkább csak ugrabugrált, mint akinek hangya van a fenekében. Beszéltek egy csomót magyarul. Ami nekem nagyon tetszett, mikor Takuya azt mondta: "Szeretem a tokaji bort". Erre mondatra annyira nem számítottam, hogy nagyon vicces volt. De amúgy mindegyikőjük aranyos volt, ahogy próbálkozott a magyar nyelv rejtelmeivel. Bár Mikunak az angolja is eléggé vicces volt, hogy néha még azon is nevettem. Volt egy olyan rész, mikor valamit nagyon magyarázott, arról hogy mi egyek vagyunk, meg az élet szép, de igazából nagyon kevés szót értettem ki belőle, de mikor először neki esett ennek a mondatnak, a közönség szinte egy emberként szólalt meg és annyit mondott: "-HEEE?" Szegény Miku annyira zavarba jött. Kanon meg egy beteg, béna állat szintén. Annyira pacsizni akart a közönséggel hogy majdnem rájuk esett. Aztán mikor vette le a végén a gitárját fejbe vágta magát vele.
Szóval összességében nagyon jól éreztem magam, tényleg. Egyetlen szó van rájuk: Aranyosak!
Ez a kép készült akkor. Játszunk keresd meg Ketit!
Aztán most március 24-én, hétfőn volt a Miyavi koncert, ami annyira, de annyira jó volt. Nem bántam meg egyáltalán, hogy harmadjára is elmentem, mert egyszerűen, ez az ember mindig annyira más, mindig mással lep meg, hogy igazából kár kihagyni.
Fél egyre értem fel Pestre, ahol találkoztam Lillával, de most hamar kimentem a helyszínre, mert úgy volt találkozom Kingáékkal. Hát olyan három körül kiértem, de akkor Kingáék nem voltak sehol [kiderült, hogy ők pont akkor mentek el kávézni.] Így egy darabig tök egyedül voltam, már megint. De aztán odaértek és végül velük lógtam. Jó volt őket újra látni, olyan bolondok még mindig, hogy nem igazán unatkozik mellettük az ember. [Remélem szeptemberbe többször találkozunk majd]
Hát a koncert csúszott szépen, vagyis a beengedés, mert drága Miyavi-sama három helyett csak négykor kezdte el a próbálgatást. Szóval kb hétkor engedték be a VIP jegyeseket és a klubtagokat. De, amin igazán meglepődtem, hogy utána rá olyan 5 percre mi is bemehettünk, pedig elv lett volna fél órájuk az előreengedetteknek. Gondolom azért, mert nyolckor így is úgy is kezdeni akarták a koncertet, így az a fél óra sokat számított volna. Csak így kicsit izé volt, meg sajnáltam párat akik előtte akartak volna vásárolni és mivel vásároltak oda lett az első soros helyük, na de mindegy. Nem az én problémám volt. Volt ott egy szőke csaj, akivel a múltkor együtt utaztam a villamoson AC után és tudtam róla hogy VIP jegyes így én előre engedtem amennyire tudtam de sokat nem tudott előre menni, bár így a barátaival bulizott, szóval talán annyira nem bánta. Szóval nyolckor elkezdődött a koncert, ami annyira jó volt, és annyira jól éreztem magam. Ez az ember annyira gyönyörű még mindig. Gyermek mosolyával és a perverz fejeivel aww. És az a kisugárzás, ami sugárzik belőle, szóval mikor MC-zik, hiába klisé dolgokat mond még is el tudom hinni tőle, hogy ő tényleg így gondolja és nem csak azért mondja, hogy sikíthassunk. Ráadásul én még nem tapasztaltam olyat, más előadó koncertjén, hogy 1-1 szám alatt a koncert csak úgy lepacsizzon egy idegennel és kézen fogva dülöngéljenek és érezzék át a a zenét. Volt két lassabb szám a Kimi no negai és a Guard you. Az elsőt még ki-kibírtam sírás nélkül de a másodiknál eltörött a mécsesz, kicsit szánalmasan festettem [bár igazából elég mély pontra hatolt a szám mert hétfőn eléggé csúnyán összevesztünk Bencével és igazából még hatása alatt voltam akkor is hehe.] Ez után kicsit nehezen rázkódtam vissza, de a két kedvenc számom jött a Cry like this és a Horizon [legalább is az új albumról], és így nagyjából újra buli hangulatba kerültem.
Ami még feltűnt, hogy közelebbi kapcsolatba van már Boboval. Akkor nem igazán figyeltem fel rá, de látva ezt a koncertet, a 2011-es koncertkor nem láttam ennyire jó párosnak őket, meg attól függetlenül, hogy ott volt a dobos, még Miyavi magára vonta az egész figyelmet, de most már Bobót is belevonta a játékba ráadásul nagyon viccesen. Nagyon sokat beszélt magyarul Miyavi: Óriási, Jól vagytok? Jól vagyok. Miyavi vagyok. Sziasztok és a további szokásos dolgok ilyenkor. De ugye egy szó még hiányzik? Na annak az a története, hogy Miyavi megkérte a drága fiúkat, hogy jelezzék hogy ott vannak, az a kemény 30-40 fiú hát kalimpált meg ordított egy nagyot. Aztán megkérte a lányokat, akikek a sikolyát szerintem az egész főváros hallotta. Miyavi meg Bobó is csak röhögött. Aztán kijelentette, hogy a lányok az övék és a fiúkat kapja Bobó, de ne szomorkodjanak, mert hát nézzenek rá, milyen kis pufók, meg szép szemű, jóképű stb stb, csak kicsit szótlan és ő sose beszél a koncerteken, így most maradjunk csendben, mert exkluzív pillanat érkezik. És akkor Bobó kaptam meg a varázsszót: "Szeretlek". Bár MYV előtte súgta bele a fülébe hogy mit mondjon. Aztán ugye mindenki sikított, erre beszólt egy olyat, hogy ne örüljünk annyian ez csak a fiúknak szól. Én úgy felröhögtem. Azután még volt pár szám, meg ráadás is. Szóval összességében egy nagyon jó koncert volt, és tényleg sajnálom azokat akik nem tudtak eljönni, de megígérte hogy még fog jönni és én ott szeretnék majd lenni, és akkor már Bence is ott lesz vele [mert hát fant csináltam belőle hahaha. ]
Ezt a képet készítette rólunk Miyavi. Itt is játszhatunk keressük meg Ketit. Haha.
Életemben másodjára rosszalkodtam koncerten, parancsoljatok.
Címkék: An cafe, concerts, J-music, Me, Miyavi, music, my love, weekdays
Khatie. 20. Hungarian. Student. Otaku. Asianholic. In relation ship. Cicó.♥
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
← Back to the blog?