REMINISCENCES ● szeptember 2013 ● október 2013 ● november 2013 ● december 2013 ● január 2014 ● március 2014

Sziasztok kedves Olvasók! Most, hogy minden nyugis, beszéljünk a hüvelygombáról a két koncertről amin az elmúlt két hónapban részt vettem. Bár már az An Cafe beszámolót egyszer megírtam, de lehet nem mentettem el vagy nem tudom, de nincs fent a blogomon, szóval most megírom róla is bár már nem lesz olyan részletes mint a múltkori, valamint a hétfő Miyavi koncertről írnék pár szót.
Az An cafe koncert február 27-én volt, ez a koncertjegyet kaptam anyuéktól karácsonyra. Bár a napom elég nehezen indult, mivel a barcikai vonat késve ért be így lekértem a pestit, de végül kisebb csúszással, de felértem a fővárosba. Ott találkoztam Lillussal, majd Unokával. Bár sok időt nem tudtam együtt tölteni egyikőjükkel sem, sajnos. Mivel erre a koncertre egy ismerősöm jött el végül, így egyedül mentme ki, és mivel nem volt kihez kimennem, odaértem kapunyitás előtt egy órával. [Igazából félórával, csak csúszott a dolog és így egy órával.] Ott megismert egy gyerek plörkről, aki nem is volt sose az ismerősöm, de elvileg Kazun keresztül ismert és nem igazán tudtam levakarni magamról, és nagyon bosszantó volt. Én ott elástam az egész koncertet, és azt hittem szörnyű lesz, mert ez a gyerek nem akar majd lekopni rólam, de végül megismertem egy lányt [aki úgy nézett ki, mint Sakume], és vele előre kerültem. Először középen voltam kb. olyan harmadik sor körül, de hívott a természet és mivel nem igazán ismertem őket, így nem volt pofám oda visszamászni hozzájuk, így a ruhatárban lepacsizott győriekkel buliztam. Nagyon aranyosak voltak. Így hát olyan 8-9. sor környékén álltam majdnem utolsó sorban, mivel nem voltunk valami sokan jobb szélen, Takuyával szemben. A koncert nyolc órakor kezdődött és annyira szép volt mindenki. Igazából az utóbbi időben nem hallgattam se őket, se egyéb oshera kei bandákat, de úgy voltam vele, hogy ők voltak az első igazi japán banda akikért oda és vissza voltam és, így mindenképp látni szerettem volna, és nem is bántam meg. Annyira aranyos volt az egész, mert hát nem is játszanak olyan zúzós zenét, de tényleg aranyos volt. Mikunak nagyon szép a hangja élőben, és mindenki annyira barátságos és kedves volt, Yuki meg egy bolond. Nagyon vicces volt, ahogy ő ott eltáncikált, még azt is el tudom képzelni hogy nagyon nem is játszott a szintetizátoron, inkább csak ugrabugrált, mint akinek hangya van a fenekében. Beszéltek egy csomót magyarul. Ami nekem nagyon tetszett, mikor Takuya azt mondta: "Szeretem a tokaji bort". Erre mondatra annyira nem számítottam, hogy nagyon vicces volt. De amúgy mindegyikőjük aranyos volt, ahogy próbálkozott a magyar nyelv rejtelmeivel. Bár Mikunak az angolja is eléggé vicces volt, hogy néha még azon is nevettem. Volt egy olyan rész, mikor valamit nagyon magyarázott, arról hogy mi egyek vagyunk, meg az élet szép, de igazából nagyon kevés szót értettem ki belőle, de mikor először neki esett ennek a mondatnak, a közönség szinte egy emberként szólalt meg és annyit mondott: "-HEEE?" Szegény Miku annyira zavarba jött. Kanon meg egy beteg, béna állat szintén. Annyira pacsizni akart a közönséggel hogy majdnem rájuk esett. Aztán mikor vette le a végén a gitárját fejbe vágta magát vele.
Szóval összességében nagyon jól éreztem magam, tényleg. Egyetlen szó van rájuk: Aranyosak!

Címkék: An cafe, concerts, J-music, Me, Miyavi, music, my love, weekdays

Ahhoz képest, hogy az előző bejegyzésben azt írtam milyen szorgosan jelentkezem megint nem jelentkeztem egy ideig. Hahaha. Akkor írjuk le összességében a februárt. Bár még van pár nap a hónapból, de majd azokat is leírom, és jelentkezem majd An Cafe koncert beszámolóval, ugyanis csütörtökön látom őket. Kyaaa~
Szóval. Február elsején mentünk volna Lilla babám szalagavatójára, de sajnos nem jött össze, mert nagyon rosszak voltak az útviszonyok, az időjárás, és így nem igazán mertünk bevállalni egy ekkora autóutat.  Pedig úgy vártam már, főleg annak alkalmából vettem meg a fekete kis ruhámat. Bár ahogy nézem a képeket, kicsit túlöltöztem volna. haha.
Azután a következő érdekes esemény a Valentin nap volt. Na arról előtte meg akkor tudtam volna egy nagyon szép cikket az anti-valentinnaposoknak, de már nem aktuális, meg vagyok vele, hogy fölöslegesen gondolkodom rajtuk, meg bosszankodok miattuk. Ha nekik úgy jó. Igazából csak azért nem tudom az ilyen embereket megérteni, mert én is voltam szingli, egész sokáig és soha nem hisztiztem egy percet se, hogy nekem miért nincs barátom, meg mindenki akinek párja van forduljon fel, mert hogy képzel boldog lenni. Azok a párok akik meg fasírtba vannak egymással, oldják meg. Azért emberek, mert hibáznak és azért kell igyekezni, hogy boldogak legyenek. És ha kapcsolatban élnek, akkor törekedjenek mindig arra, hogy próbálják megoldani a dolgokat. Na de mindegy. Haters gonna be haters~
Szóval, ugye Valentin nap pénteken volt.  Előtte csütörtökön volt az elsősegély vizsgám, amin átmentem, bár nagy szerencsém volt, pedig simán megbukhattam volna. Bár nem az én hibámból. Mert az volt, hogy pont az előttem lévő fickónak nézte végig az újraélesztését, amúgy senkinek se figyelt rá nagyon, és a srácnak a keze is rosszul volt, plusz nem döntötte rendesen hátra a fejét a bábunak, vagyis valamit döntött rajta, mert mikor én jöttem akartam volna csinálni erre be akadt a baba feje és meg se mozdult. Így szerencse hogy engem már nem nézett mert ugyanazért megbukhattam volna. Na mindegy~
Csütörtök este feljött Bence suli után. Aztán másnap nem ment suliba, mert szegény kicsit fáradt volt és rosszul volt. [megint mikor lett volna egy teljes szabad hétvégénk akkor lettünk betegek. Mi már csak röhögtünk rajta.] Én elmentem így reggel angol tanárhoz, mert akkor tudott vállalni, majd hazafele bementem még a Spar-ba és vettem az ajándékhoz egy képeslapot. Hazaértem és az fogadott, hogy Bencének még is be kell mennie Miskolcra, mert a nyelvvizsgára le kell adni a jelentkezést. Erre én megjegyeztem, hogy azt nem tizedikéig kellett és akkor megnéztük a honlapon és tényleg nekem lett igazam, így sipirc be Miskolcra az első busszal amit elérünk. Bár kicsit lehordtam, hogy miért nem tud odafigyelni jobban, amit utólag megbántam és bocsánatot kértem miatta. Aztán rohantunk a Katedrába és Bencének [Hál'Istennek] megint szerencséje volt, mert kitolták 17-re a jelentkezés határidejét. Így nyugodtan el tudtuk intézni. Azután bementünk a Libribe, mert elő akartam rendelni az érettségiző könyvemet, mert azt hittem lehet bolton keresztül mint a Lirában, de nem. Így neten kellett. Azután hazamentünk és megfájdult a fülem. Nagyon örültem ám neki. Aztán mikorra elmúlt meg megebédeltem nyugisan, odaadtam Bencének az ajándékomat. Azt mondta tetszett neki. bár nagy szerencsém volt, pedig simán megbukhattam volna. Bár nem az én hibámból. Mert az volt, hogy pont az előttem lévő fickónak nézte végig az újraélesztését, amúgy senkinek se figyelt rá nagyon, és a srácnak a keze is rosszul volt, plusz nem döntötte rendesen hátra a fejét a bábunak, vagyis valamit döntött rajta, mert mikor én jöttem akartam volna csinálni erre be akadt a baba feje és meg se mozdult. Így szerencse hogy engem már nem nézett mert ugyanazért megbukhattam volna. Na mindegy~ Olyan jópofa, érdekes képkeretet találtam, abba raktam egy képünket. Én csak később kaptam meg az ajándékomat. Este az ablakom alatt kirakott egy hatalmas szívecskét gyertyákból olyan cuki volt. És kaptam egy nagyon szép plakátot, amihez holnap elmegyek végre ragasztót venni, hogy kirakhassam a falamra.
Következő héten a nagy érdekesség az volt, hogy el mentem az első segély vizsgámra, amin sikeresen átmentem,
Aztán 20-23-ig voltak Miskolcon a kocsonya farsangok, amin voltunk kétszer. Voltunk 20-án csütörtökön Kowalsky meg a Vega koncerten, ami nagyon jó volt. Bár megint kicsit rosszul indult az este, de emiatt tök büszke vagyok magamra, mert nem csináltam balhét a dolgokból és tök jól tudtam kezelni a dolgot. Azután minden tök jó volt. Söröztünk. Koncert. Majd Karaokiztunk. Még Bence is karaokizott. Olyan aranyos volt~ Olyan számot választott az énekpartnere amit nem ismert és így nem tudta a dallamot. De azért aranyos volt, hogy próbálkozott amúgy tetszett. Még ha nem is volt egy Laci~ Aztán végül az utolsó busszal hazajutottunk.

Címkék: Family, feelings, friends, Me, my love, Nonsense, thinking, weekdays, weekend

Milyen szorgos vagyok mostanság, egyre többet jelentkezem. Pedig érdekes dolgok még mindig nem történnek velem.
Szombaton tartottuk a családi szülinapomat, amikor itt voltak mamáék meg mindenki. Cicótól megkaptam az ajándékomat, sütött nekem egy nagyon szép tortát, ami nagyon finom volt. Ráadásul aznap volt a 21. hónap fordulunk. bár nagyon nem ünnepeltük, csak egyszer felhozódott. Hát ajándékként a szokásost kaptam, pénzt. Ibolya mama hozta a szokásos szép nagy csokrát, meg kaptam tőle csokit és ilyen illatszer szettet. Megebedéltünk, aztán mindenki el volt magának. 
Este volt Zsófi szülinapja. Hat órakor találkoztunk a többiekkel a buszmegállóban. Klaudia, Pisti, Mazsi, Dorina, Zsolti, Niki, Petra, és mi hárman: Bence, Öcsi és Én. Megkértünk egy bácsit, hogy szóljon nekünk ha az ibolyásba érünk, mert mi nem igazán tudjuk hol kell leszállni, de valahogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy számítottunk rá. Rossz buszmegállóban szálltunk le, vagyis Zsófiék nézték el a dolgot és nem ott kellett volna leszállni, ahol ők mondták. Így egy olyan 1-Másfél kilométert gyalogolhattunk a sötét erdőben. Elégé ijesztő volt. A fiúk ott ijesztgettek minket, én meg majd beszartam. Mert szerintem én voltam a legijedősebb az egész csoportban, na de segáz. Nagy nehezen csak megtaláltuk Zsófit, de mire odaértünk úgy átázott a cipőnk.
Utána utólag megérkezett Gergő mert elnézte a buszt, így csóri busszal jött utánunk, majd akkora elkezdődött a bulizgatás. Kicsit becsiccsentettem, hahaha. De jól éreztem magam, lehet kicsit túl jól. Énekeltünk, táncoltunk, kártyáztunk, beszélgettünk, lelkiztünk. Minden volt, aminek egy szülinapon lennie a kell. Bár voltak egy néhány balhé. Öcsi most látott először így, pedig nem, csak akkor ő még nálam is ittasabb állapotban volt, így fel se tűnt neki, így kicsit izélt rá, de végül nem lett gáz belőle, mert nem csináltam semmi rosszat, csak nevetősebb voltam a kelleténél.
Életemben először és utoljára kipróbáltam a füvet, ami olyan volt mintha beleszívtam volna egy sima cigibe, szóval totál értelmetlen volt, és igen tudom, megérdemlem az ejnyebejnyét, de igazából kiváncsi voltam rá, mindig, csak én mindig adtam a jó kislányt, aki soha nem csinál semmit, így próbáltam fenntartani az imagemet, ami lehet már egy kicsit megváltozott. Nem drasztikusan, csak egy kicsit, és most már nem is akarnám. Erre meg most Bence leszidott. Oké jogosan, bár kicsit bosszantó volt, hogy pont ő beszél... Na mindegy. Mert, hogy én mindig azt mondtam, hogy én sose én sose, és ez tény, de attól kicsit változhatott a véleményem, és nem szoktam rá, tiszta szar, nem is kell többé szóval nem igazán értem. Én mondjuk erre csak annyit mondtam, neki, hogy ha minden egyes ígéretemet betartom, amit valaha magamnak tettem, akkor ő most nem feküdne itt mellettem, még ha haragszik is rám vagy nem tudom.
Bár elég rossz így feküdni egymás mellett, nem szeretek haraggal lefeküdni, mindjárt meg is puszilgatom, csak még beszúrok valami ideillő/nemillő képet. Hahaha. Bye~

Címkék: Birthday, Family, feelings, friends, fuck off, Me, my love, Nonsense, weekend

Manapság egyre többet találkozom, egy bizonyos problémával, amiről most írnék pár sort. Oké, most mindenki azt hiszi, okoskodni fogok, és elmondom a véleményem, de nem teljesen. És azért merem kijelenti azt, hogy ez a dolog BAROMSÁG, mert nem a véleményem alapján mondom ezt, hanem tapasztalatból. Huhú~ És akkor most mindenki azt hiszi, én vagyok az okoskodó 20 éves lány, aki már annyi mindent tud, DE NEM. Nem tudok mindent, sőt keveset tudok, de ezt a dolgot pont megtapasztaltam és ezáltal nem csak üres szavakat dobálok össze-vissza a levegőbe.
Szóval a dolog, amire ki merem jelenteni csupa nagy betűkkel, hogy BAROMSÁG, az a fajta hozzáállás, amikor kijelenti egy pár mindkettő, vagy legalább egyik tagja, hogy: "Én nem változok meg senki kedvéért, szeressen olyannak amilyen vagyok!" - Hülyeség.
Azért dobálóznak szerintem egész sokan ezzel a mondattal, mert azt hiszik, ha kijelentik, hogy változás, akkor minden egyes mozzanatunkat és hozzáállásunkat, viselkedésformánkat, meg kell változtatni, pedig ez nem igaz.  Azokat a dolgokat kellene eldobni, vagy nem is eldobni, csak elrejteni, legalább is akkor amikor a partnerünkkel vagyunk együtt - és természetesen csak azokat a dolgokat, amik tudjuk, hogy csak konfliktust okoznak. Elég nehéz eleinte, de szerintem nem lehetetlen, képes lehet rá az ember, ha tényleg szereti a másik felet.
Vannak, akik rájönnek arra, hogy ez tényleg nem járja, hogy így nem lesznek boldogak, meg is próbálnak változtatni, de nem sikerül először, másodszor és feladják, pedig nem kéne. Mert azzal, hogy 1) makacskodnak tovább ezzel a kijelentéssel; 2) feladják és azt mondják elég, jogosan kérdezhetjük meg tőlük, hogy szeretitek egymást igazán?
Egyszerű példát mondok az életemből.
Bencével folyamatosan azzal a problémával küzdöttünk eleinte, hogy figyelmetlen, kicsit önző, eleinte nehezen szokta meg, hogy partnere van és nem csak már ő, és a dolgai léteznek. Ez nem azt jelentette, hogy levegőnek se nézett, csak még meg voltak a maga kis dolgai, számítógép, meg haverok elsőbbsége, és rólam könnyen megfeledkezett, ha feljöttek ezek a dolgok. Ezen azóta nagyon sokat változott. De nem egy oldala van, ugye az éremnek. Velem sokkal több gond volt/van. Nagyon könnyen kiborultam, hisztiztem kis dolgokon is, nagy figyelmet vártam el, és leragadtam egy szakaszban és nem láttam, hogy azóta a dolgok változtak.
Volt egy kép a fejemben egy ideális férfiról, aki nem létezik, de még is egy nem létező szintet vártam el Bencétől, és emiatt fel se tűnt mennyi mindenben igyekezett, és figyelmesebb lett.
Csúnya veszekedéseink voltak, nagyon csúnyák, de megbeszéltük, megváltoztunk valamennyire és mégis magunk maradtunk. Már ő is figyelmesebb [persze azért a számítógépet nem olyan könnyű eldobni, de nagyjából mással már nem szokott lenni probléma]. Rám még jellemző, hogy ha nagy érzelmi hatás ér, még ha nem is Bence által, akármi, akkor az befolyásolja az egész napomat és kedvemet [de hát nőből, vagyok istenem, nem vagyok tökéletes, hahaha.] így ilyenkor előtör 1-1 hiszti és hasonlók, de már türelmesebb vagyok, és nyugodtabb, szóval ha fel is kapom valamin a vizet, akkor próbálom nyugodtan megbeszélni és nem rögtön neki esni.
Változtunk és mégse. Ezek a változások tulajdonképpen nekünk is jót tettek, és ezáltal most boldogak vagyunk, annyira, hogy nem is mi magunk vagyunk, boldogtalanságunk kulcsa, hanem néha egyéb külső tényezők, bár eddig annyira sok ilyesmi nem történt.

Címkék: feelings, Me, my love, Nonsense, thinking

Heyho heyho újra itt.
Mi is történt velem mostanság? Hmm~
Elkezdtem a jogsit [lehet ezt már írtam az előző bejegyzésbe, de most jobban kibontom]
Ez mind szép is jó, és amúgy tök élvezem, néhány dolgot rohadtul nem értek de igyekszem és csinálom, még a mamlasz csoporttársaim mellett is. Van egy srác aki 17 lesz!!! Nem látom így annak az értelmét, mert ha még áprilisba [ha jól rémlik az oktató azt mondta akkor tölti a 17-et]  a 18-at töltené, akkor nem kéne annyit várnia a jogsira. De így ha ügyes kikapja legkésőbb májusba és egy évig ül a seggén és várja, hogy betöltse a 18-at és kikapja a jogsiját. Ennek így mi értelme van? Vagy még mindig kikapják 17 évesen?!?!
Na mindegy, amúgy élvezem csinálni, még ha van egy buta szőke 40 év körüli csoporttársam is aki folyton az agyamra megy a hülye pesszimizmusával, hogy neki úgy se lesz meg. Még nekem kezdett pampogni, hogy minek mondom másnak, hogy ezt csinálom, mikor még meg sincs és milyen ciki ha nem lesz meg. Hát ilyen hozzáállással szerintem tényleg nem lesz meg, de én élvezem, meg most már egyre jobban várom, hogy vezethessünk, még ha az elején jó párszor be is sülök majd. Hahaha.
18-án elmentünk Bencével, megint Miskóciába bulizni. Laci-barátja szülinapja volt. Jó buli volt, de tényleg. Először beültünk a zsiráfba, majd elmentünk nem tudom hova karaokézni [elfejtettem a hely nevét], de jó volt. Megismertem egy csomó jópofa vicces embert, koccintottam idegenekkel, táncoltam idegenekkel és folyton énekeltem. Hahaha.
A hétköznapjaim után nyugisan elteltek. Tanulás, KRESZ, mama hazajött. Olyan nyugis volt.
Csütörtökön meglepett Bence a látogatásával. Elvileg úgy lett volna a hét, hogy hétköznap egyszer se jön fel, mert nem úgy jött ki a sulija, de végül még is, és itt volt, és olyan aranyos volt. Szeretem. ♥
Ma pedig Anitánál voltam, áthívott magához, hogy végre elvigyem az avon rendelésemet. Beszélgettünk egy kicsit, felhozódott megint az esküvő, és kiderült, hogy még is hív néhány barátot, és így bántott, hogy rám nem gondolt. Mert eredetileg az volt, hogy mini lagzi még barátok sem, erre meg ma megtudom, hogy megy Eszter, Dorina, Betti és még nem tudom kik. Ráadásul hozzátette, hogy egyiknek sincs barátjuk szóval mennyire vicces. [Aha szóval akkor Katica azért nincs meghívva, mert akkor meg kéne hívni a barátját is és akkor az már plusz két fő]. Jó, én elhiszem, hogy egy esküvő drága, de tényleg, de legalább akkor ne előttem beszéljen erről, vagy nem tudom, mert ez így igen rosszul esett. Ráadásul felhozódott valami olyasmi téma, hogy az anyukája Anitának, meg Dávid a vőlegénye, annyira rokon lelkek, és hogy Anita csak az ilyen emberekkel tud igazán jól meglenni, és akkor felhozott engem is, hogy velem milyen jól meg volt. Jah, hogy már nem vagyunk, oké.. Szóval ez is egy kisebb pofonvágással ért fel, na mindegy. Akartam volna ma erről beszélni Bencével, de sajnos nem tudtam, mivel mikor visszahívót küldtem neki és visszahívott pont a papájánál volt látogatóba, meg vásárolni. [Szegény papája megint előjött a feleség és a dédunoka témával. Jaj istenem] Aztán később mikro felhívott vezetékesen, akkor már nem akartam volna vele ott arról beszélni, mert ma nem tudott menni skype-hoz. Szóval majd holnap.
Holnap tartjuk a családi szülinapomat, mamáékkal meg ilyenek, Bence süti a tortát. Valamit, holnap leszünk 21. hónaposak, huhuhúú, és Zsófi 18. szülinapja. Nem lesz uncsi hétvége. Pápá~

Címkék: Birthday, Family, feelings, friends, Me, my love, Nonsense, thinking, weekdays, weekend

Telik a Január, már itt a közepe én meg betöltöttem tizenkettedikén a 20. életévemet. hűűű. tiszta furi. Bár nagy változás nem volt. Előtte való nap Bánrévén voltunk a húgommal, mert találkoztak megint a hugicák. A nap elég szar volt. Zsófiék is folyton veszekedtek, otthon is családi balhé volt bencééknél így Erika ránk hagyott két gyereket, az ebédet meg mindent, de előtte persze tartott Bencének és Attilának [inkább Attilának] egy másfél órás szentbeszédet, hogy ők mennyire szar emberek. Én megértem hogy nehéz neki, meg tuti volt sok rossz emléke, de szerintem az önzőségnek is van határa. Vagy nem tudom. Emiatt az egész balhé miatt, szegény Cicó nem tudta megcsinálni az ajándékomat, mert tortát akart sütni. És szegény ott sírt, hogy mennyire sajnálja, meg annyira nem fair meg ilyenek.
Este hazajöttünk, de személy szerint én annyira fáradtan, hogy az valami hihetetlen. Mint aki egész nap a földeken robotolt vagy nem tudom. Bár inkább lelkileg voltam fáradt és ezáltal fizikailag is.
Másnap volt a szülinapom. Bence volt az első aki felköszöntött, reggel olyan kilenc körül a fülembe suttogta hogy "Isten éltessen". Olyan cuki volt.
Aztán mama hívott fel osztrákból és elénekelte nekem a happy Birthday-t. Annyira jól esett az is. Utána elvoltunk és  pihiztünk, madj egy körül átjött Zsófi és Gergő. Nálunk ebédeltek meg tortáztunk meg iszogattunk egy kicsit és ehhez hasonló dolgok. Összességében nem volt rossz a szülinapom, bár nem kalkuláltam be hogy Zsófiék este nyolckor mennek majd haza, reméltem kicsit kettesben is tölthetünk időt, nem csak már este no de nem baj.
Ma kezdődött el a jogosítvány szerző tanfolyamom. Ma volt az első KRESZ órám, bár még nagyon nem volt semmi, ilyen mini beszélgetések voltak, meg kb egy olyan félórát töltöttünk a tananyaggal. De az oktató kedves és aranyos, kicsit ilyen óvó néni beütése van. Legalább is amikor magyaráz. Gondolok arra, hogy: "A járda az a hely ahol a gyalogosok járnak". Hahaha.
Amikor hazaértem, épp elkezdtem nézni az új kuroko részt, erre benézett valami néni, aki Józsinak volt vendége és elkezdett hadonászni a szobámba és megállapította hol lehet kényelmesen aludni a szobámba és hol nem, mert ha azon az oldalon alszok fájni fog a vállam, meg a nyakam meg ilyenek. Eléggé meglepő és váratlan volt. No de mindegy ~
Röviden ennyi volt eddig januárban.

Címkék: Birthday, Family, feelings, friends, fuck off, Me, my love, weekdays, weekend

Téli szünet. Bár nekem konkrétan nem volt, mivel minden napom szombat, de attól még ezt a "rekord hosszú téli szünetnek titulált" periódust én is kicsit másképpen éltem meg, mint az előző napokat, heteket, hónapokat.
Az egész Zsófi szalagavatójával kezdődött, ami tök jó pofa volt é vicces, úgy az egész Gimi szalagavatója tök jó volt. Annyira színvonalas előadások voltak, hogy az Irinyi meg szerintem jó pár iskola még elbújhat mellette, de tényleg.
Ezen a nap ment Bence utoljára suliba, mert végül szombaton nem kellett mennie, de erről nem tudott Erika. kukuku. Szombaton pihengettünk, mivel vártam anyámékat hogy süssünk, de nem lett belőle semmi mivel a gyors vásárlásból elég hosszúra sikeredett, így nem tudtam csinálni semmit. Délután felmentünk Bencével mamához, hogy szóljon nem fog tudni eljönni az ebédre 25-én. Majd onnan mentünk a buszhoz, azzal pedig be Miskolcra, mivel aznap volt ilyen mikulás parti féle Bence csoportjának, amiből ott volt két ember rajta kívül, plusz eljött az egyik tanáruk is. Akkor ismertem meg Lacit és Fannit, a tanárt Timit és a véletlennek köszönhetően Nikit és egy haverját Ádámot [ár vele nem beszélgettem sokat, így nem vagyok biztos a nevében. Hahaha.] Annyira jó fej társaság volt, nagyon jól éreztem velük magamat, pedig amúgy nagyon féltem a dologtól, mert nem vagyok egy nagy társasági lény, de még is nagyon jó volt velük. Bár néha azt éreztem, hogy azok az emberek annyi mindent tapasztaltak már, annyi pofont kaptak, hogy úgy éreztem gyerek vagyok mellettük, egy nem sokat tapasztalt gyerek. Pedig nekem is jutott hideg és meleg az életben, de még se olyan sok mint, nekik.
Kicsit spicces lettem, kicsit énekeltem. A Niki azt mondta, aki énektanárnak megy, hogy van egy tök érdekes hangom, csak képeznem kéne. WTF. És elég sok ehhez hasonló kritikát kaptam már az utóbbi időkben. Bár nekem még mindig egy eldöntendő kérdésem van ehhez kapcsolódóan: "Az egész világ süket vagy az egész világ süket?!" 
Voltunk karaokézni, bár én nem énekeltem, ott találkoztam egy volt osztály társammal, akivel kicsit beszélgettem. Jó volt őt látni.
Az utolsó busszal mentünk haza, majd másnap korán kellett kelni, mivel Bencének mennie kellett. Az nap még vissza jöttem a szüleimmel Miskolcra így vásárolgatni, ami egy szörnyűség volt.  Folyamatosan azzal szembesülni, hogy a szüleim [vagyis inkább mostohám mutatta ki], hogy mennyire utálják a karácsonyt, mert csak a pénz költést látják benne, elég gáz volt.
A következő nap sütéssel telt meg takarítással, de valamiért olyan béna voltam. Anyámmal is veszekedtem, a könyvbe a tészta receptje nem olyan volt mint ahogy mi szoktuk csinálni, meg akartam kérdezni hogy akkor most mi legyen, mondta kövessem a könyv receptjeit, aztán leordítja a fejem, hogy még egy piskótát se tudok összerakni, pedig én csak követtem a receptet, ami nem úgy csinál piskótát, mint ahogy mi szoktunk. Na de mindegy.
Másnap 24-én lejöttek mamáék, meg keresztapám karácsonyozni, ebéd, ajándékbontás beszélgetés ilyenek, ami tök nyugisan és jól telt. Másnap mentünk fel mamához ebédelni, mert ő 27-én utazott vissza dolgozni, így ő még 25-én összedobott egy ebédet, ami szintén nagyon jó volt. Este pedig megérkezett Bence és itt volt [majdnem] egész téli szünetben. Olyan jó volt, rendes teljes napokat együtt tölteni vele. 27-én egy estére haza kellett mennie, de másnap vissza is jött és addig itt volt. 1-én ment haza. Annyira jó volt. 27-én megérkezett unokatesóm, Máté. 28-án pedig Én, Bence, Máté és az öcsém, Dani elmentünk megnézni a 47 ronint. Annyira de asdfghjkl film volt. Amikor először megláttam Jint majdnem felsikítottam, Bence szólt rám hogy nyugi. Aztán csak csneben gyönyörködtem benne és élveztem a filmet. Nagyon jó volt. Jin volt benne és Keanu Reeves pedig gyerekkori nagy szerelmem volt, vagyis Neo [Legolas mellett]
Aztán békésen teltek a napok. Szilveszter előtt kicsit összekaptunk, mert én akartam Bence érdekét nézni, ő meg az enyémet a szilveszterrel kapcsolatban, ami végül összetűzéssé alakult. Az volt az első veszekedésünk az egész szünetbe, amúgy minden tök jó volt. Elsején volt egy kicsi vitánk, mert akkor már ideges voltam, hogy megy el és utána minden olyan lesz mint előtte, szóval szinte semmilyen. Bár Bence azt mondta bízzak benne, mert jobb lesz.
A Szilveszter végül itthon ülősen telt el, nem mentünk sehova. Sajnos a buli amit én akartam nem jött össze a helyszín [pedig össze jöhetett volna pfff, csak utólag derült ki] így itthon voltunk Bencével, átjött Gergő és play station-ön játszottunk, valamint dartsoztunk. Összességében az egész nagyon jó volt. 

Címkék: Family, friends, holidays, Me, my love, New Year, Nonsense, weekdays, weekend, Xmas

Khatie. 20. Hungarian. Student. Otaku. Asianholic. In relation ship. Cicó.♥

Bold italic strike em underline

Your Affies, friends, stalkers etc xD hereee :D

Host: Blogger
Illustrations, background, favicon, design and code: Romanticide
BEST VIEWED IN GOOGLE CHROME

Put all the credits of the resources you use here & please don't remove them ^^ thanks!